1963
PISTA ÉS PISTI

Az őszülő sportember itt a képen: Szivós István. Kétszeres olimpiai bajnok, az ötvenes évek aranycsuklójú gólzsákja, a vízitechnika nagymestere. Akik szemtől szembe álltak vele - többnyira felnéztek rá. Jókora legény volt világéletében - magasságára nézve: inkább 190, mint 185.

A másik sportember itt a képen: ugyancsak Szivós István. Az FTC ificsapatának játékosa. Középcsatár, akár a papa, technikás, nagy gömbérzékű vízilabdázó - akár a papa. Csak persze, nagyobb egy számmal. Ma - inkább 205, mint 200 centi. Egyelőre. Hiszen még csak tizenöt éves.

Lesz-e Pistiből olyan világklasszis, amilyen a Pista volt?
- Meglátjuk - mondja a papa. - Nem azért mondom, mert az én fiam, de... van ebben a srácban valami. - Elképzelhető - mondja Vízvári Károly, az edzője. - Én egészen nagy hátvédjátékos lehetőségét látom benne. Lebeg a vízen, hallatlan magasra képes kiemelkedni és szűnni nem akaró karjával, az ellenfél mögé helyezkedve is képes tisztán szerelni. Dehát ehhez persze az is kellene, hogy most már ne csak felfelé nőjön, hanem egy kicsit széltében is.

A srác csendesen állt mostanáig, méltán mosolygott ott, a magasban.
- A papán semmi sem fog múlni - szólal meg most. - Rengeteget gyötör. No, megyek vetkőzni. Kezcsókolom.

Valami összerándul bennünk. Egy kicsit ijesztő, ha egy felhőkarcoló kezcsókolommal köszön az embernek.

Dehát ez már a magunkfajta 180 centis törpék sorsa.