.
ÍGY ÉLÜNK KAIRÓBAN

Idestova két hete már, hogy Kairó, a közel négymilliós, Nílus parti világváros elkápráztat bennünket uralkodó kék-arany és fekete színekben ragyogó egzotikus kaleidoszkópjával. Vízilabda B-válogatottunk szerencsés tagjai, akik ezekben a napokban közös edzésekkel és mérkőzésekkel segítik elő az egyiptomi olimpiai csapat felkészülését, alig győzik elraktározni azokat a rendkívüli élményeket, amelyek még az éjszakai pihenőből is elcsennek észrevétlenül egy-két órát.


Szivós Pisti és a szamár

Mondanom sem kell talán, hogy a sivatag finom porhomokjában méltóságteljesen fekvő szfinksz, s a híres piramisok tövében B-válogatottunk tagjait kitörő örömmel fogadták a tevés-lovas-szamaras arabok, és szerény baksis reményében heves igyekezettel kínálták fel rövid kölcsön-használatra négylábuikat. Nem csalódtak: mindenki lázas sietséggel igyekezett felcsimpaszkodni egy-egy tevepúp mögé, megkaparintani egy kengyelt, vagy legalább egy piros nyergű kis fülest.
Szivós Pistának sikerült is végre ádáz kézitusa után megszereznie az utolsó szamarat, de azután sehogyan sem boldogult vele. Képzeljék el: a tizenhat éves, alig valamivel több, mint 200 centiméter magas Pistike lába között egyszerűen átsétált a kiharcolt kis szürke. Amikor pedig beduin gazdája nehezen visszafelé tuszkolta a csacsit - akkor meg hátrafelé gyalogolt át a nyurga gólyalábak között. Aztán keserű ordítással adta jelét tiltakozásának: ekkora ember mégsem való egy ilyen kis szamár hátára!


Kondrádok a Kheopson

A két Konrád-fivér - Sanyi és Ferkó - miután együttesen nagysietve kiestek az egyik felállni készülő teve nyergéből, sietve más foglalatosság után néztek: nekiindultak a Kheops-piramis 140 méteres csúcsának megmászásához. Hohl Feri, a válogatott kapuvédője vezette őket, amint macskaügyességgel kapaszkodtak mind feljebb a hatalmas kőtömbökön. Félúton lehettek, amikor a fehér ruhában feszítő ügyeletes rendőr meglátta, s lefelé intette a társaságot. A gyerekek megértették az intést, és így - öt perc múlva a csúcson voltak.
A Mount Everestet meghódító Hillary dicsőséges mosolyával tekintettek le a napfényben vörösesbarnán izzó kőóriás csúcsáról. A fegyvertény a rendőr elismerését is kivívta, megértőbben szemlélődött parafasisakja alól, mint addig, nyilván teljes egészében átérezte: a fenséges piramis néhány ezeréves történelmének egészen rendkívüli pillanatához érkezett.
Ennyi Konrád-gyerek ugyanis még soha nem táncolt a telején.


Milyen is egy arab szurkoló?

Ám ne higgyék, hogy vízilabda-válogatottunk a sok élmény közepette talán meg is feledkezett a vízilabdázásról. Mindennap reggel és este közös edzéseket tartunk az egyiptomi fiúkkal a Borg el Gezira karcsú tornya alatt fekvő ötvenméteres fedett uszodában. Minden egyes edzőmérkőzésünknek szép közönségsikere van, s a nézők lármája nem mindennapi.
Az arab nézők ugyanis roppant hálásak, de egyúttal szenvedélyesek - és hihetetlenül zajosak. Ami végeredményben érthető is. Egy szerényebb Tanional- (ez itt a legnépszerűbb egyesület) szurkoló felszerelése például a következő: egy nagy, valamint egy kis kereplő, szócső, riasztópisztoly, színes papírok, és hozzá néhány üveg frissítő Coca-Cola.
Hát lehet így csendben maradni?


Moszkva, Bukarest, Kairó, Ferihegy

Több mint tíz napja vagyunk már Kairóban. Megszoktuk a szállodánkkal szemben álló minaret müezzinjének hangos reggeli ébresztő imáját, amelyet az előttünk futó széles Ramses út hatalmas forgalmával elégedetlen szamarak ordítása zavar csak néha. Megszoktuk a pálmákat, a déli órákban kegyetlen erővel tűző napot, megszoktunk sok mindent, de úgy tűnik: Egyiptom számunkra egyszerűen mégis kifogyhatatlan friss élményekben...
... csakhát... no igen, B-válogatottunk az utóbbi hetekben jókora kirándulásokat tett, Moszkva, Bukarest vizein csatázott, s otthon csak keveset tartózkodott. Kairó csodálatos, Kairó kimeríthetetlen élménykincsesbánya.
De nagyon-nagyon jó lesz pénteken este ismét Ferihegy betonjára leereszkedni.


(írta: Gallov Rezső)