.
A DOKTOR ÚR VÍZBE UGROTT

A doktor úr vízbe ugrott
Mi van a vegyészmérnök hálójában
A balkezes munkabiztonsági technikus
Az állatorvos embert vizsgál
Egy jogász ellen büntetőt ítéltek
A lapátkező fogorvos esete



A doktor úr fél hatkor letette a maszkot - véget ért a műtét. Hatkot vízbe ugrott. Persze, nem a műtét miatt. Az sikerült. Hanem vízilabdaedzés kezdődött és dr. Bodnár András rezzenés nélkül dolgozó sebészkeze, ezután a labdát továbbította ugyanolyan pontosan a hálóba. A kapuban pedig a vegyészmérnök, Cservenyák Tibor próbálta útját állni.

De hogyan is zajlott tovább a mérkőzés?

Cservenyák, a "szőke Alain Delon" becenévre hallgató balkezes munkabiztonsági technikust, Kásás Zoltánt indította. Delon forgolódott a labdábal, tette-vette és szépen nyírott bajusza alatt csak mosolygott, amikor a villámkezű fogorvos, Szivós közeledett feléje. Még messze van, gondolta, és mártott egyet a labdán. De vesztére. Mert a lapátkezekhez hosszú "nyél" is tartozott, és máris elkapták Delon torkát. Így járt annak idején az olasz Pizzo is, aki olyannyira elszámította magát egy ilyen összecsapásnál, hogy bánatában szegre akasztotta az úszónadrágot, és azóta halat süt a reccói piazzatériájában. Szóval Delon nem jutott levegőhöz, és nagyra nyitott szájjal próbált segítségért kiabálni.

- Lukas a bal felső hatos - mondotta a fogorvos, azután nagy lendülettel elkanalazta a labdát. De vesztére beszélgetett, mert a dologra felfigyelt egy orvos kolléga, Kondrád III. Ferenc dr., és mind a 96 kilójával odacsapott, ahol a labdát látta feltűnni.

- Pardon - jegyezte meg és visszaillesztette a kolléga szemfogát.

A támadás azonban hamar "elhalt". Szivós hiába kapott "érzéstelenítést", csak nem hagyta nyugodni kollégáját, üldözte, mígnem valahonnan a víz alól feltűnt egy igazságosztó jogász, akit Csapónak hívtak, és nevéhez illően bemutatkozott...
br> A játékvezetők az esetet nem is hagyta megtorlatlanul. A jogász ellen büntetőt ítéltek. Nagy tanakodás folyt, ki hajtsa végre. Végül is gazdasági meggondolásból egy jövendő közgazdászra bízták az ügyet, Horkaira. Mivel a fiatalember balkezes, így nem csodálható, hogy a gyermekkori Mózest idéző nagy szakállú Steinmetz, aki a büntetők kivédésének amúgy is nagy specialistája, jövendőbeli ügyvédként ragyogóan védte a lövést. És máris tovább passzolta a labdát, ugyancsak jogászhoz illően. Az állatorvos azonban, aki a történelemkönyvekből ismert Lajos Fülöpre hasonlított, rövid, hegyes szakállát simogatva kérdéseket tett fel kapusának.

- Mondd, te ember, miért nekem adod a labdát, amikor a nyakamon ül ez a léhütő Wiesner?

És hasonló körülmények között folyt tovább három jogász, négy orvos és két jövendő állatorvos, egy majdnem joghallgató, és a többiek "kézitusája".

Közben pezsgett a Sportuszoda medencéjében a víz, mintha sósavat öntöttek volna belé, a labda pedig úgy vándorolt kézről kézre, mintha szeme lenne. A doktor urak játszadoztak. És milyen jól. Nem véletlen, hogy Belgrádban világbajnoki aranyérmet szereztek, és most arra készülnek, hogy Bécsben megszerezzék mellé az Európa-bajnoki győzelmet is.

A csatának nehezen vetett véget később egy műveszettörténész, aki mellesleg háromszoros olimpiai bajnok és Gyarmati Dezsőnek hívják, de hát már besötétedett. A válogatott kapitánya, persze, szívesen elnézte volna még tovább is játékosai vetélkedését. Mivel azonban heti tíz alkalommal amúgy is részese ezeknek a játékoknak, túlságosan ő sem bánta. Nem beszélve arról, hogy a világbajnok doktor urakat másnap korán reggel mindig várja az igazi hivatás. Mert így is lehet valaki világbajnok.


(forrás: Lepies György)