2009/01/30
SZIVÓS DOKTOR: A KÖZÖNY MEGÖLTE A FERENCVÁROST!

Az FTC 1899 óta írandó történetében, jöttek mentek az elnökök. Az utóbbi évtizedekben akár aranykornak is nevezhetnénk, azt a tíz esztendőt, amelyet Szívós István a klub első embereként eltöltött.

A Fradi bajnoki címek sorozatát nyerte, a zöld-fehér focisták – 1995 őszén – a Bajnokok Ligájába szerepelhettek. Mégsem erre emlékeznek az emberek, hanem még mindig a BL-szereplésből érkezett pénzeket számolgatják. Közben az egykori olimpiai bajnok vízilabdázó úgy érzi: élete egyik legsikeresebb és legnagyobb időszaka volt a ferencvárosi elnökség. Szerinte Üllői úti időszakában az volt a legnagyobb gond, hogy túlgyőzték magukat. Ellenben mostanság síralom házhoz hasonlít a klubház.

- Alig valamivel több, mint tíz éve távozott az Üllői úti székházból. Emlékszem 1998 decemberében, közel a karácsonyhoz, egy havas téli napon adta le az elnöki szoba kulcsait a portásnak. Azóta járt a Fradi rezidenciáján?
- Nem. Pedig szerettem volna egy évtized után tisztességesen búcsúzni. Hozzáteszem, nem kirúgtak, lemondtam.

- Nem is hívták az Üllői útra?
- Nem. A klub centenáriumán 1999-ben is szépen kitüntették egymást az akkor vezérek, Torgyán Józseffel az élen, ám mégsem hívták meg a korábbi elnököket. Pedig elődeim, Harót János, vagy Hargitai Károly, velem együtt, korábban is láttak néhány ferencvárosi mérkőzést. Szerettem volna tíz év után méltóképpen búcsúzni, hát nem adatott meg. Ahogy említette, leadtam irodám kulcsát, meg a kocsimét is, Opel volt. Csak azért jegyzem meg, mert állítólag luxusnak számított. De nem csak ezt vetették a szememre, azért is támadtak, hogy állítólag ingyen kajálok. Pedig a Fradi éteremben jegyre ettem, nem derogált, hogy pályamunkásokkal ettem a lebbencslevest, meg a mákos tésztát.

- A támadásoknál maradva. Azért is kapott-hideget meleget, amikor 1995-ös labdarúgó Bajnokok Ligája szereplés után járó félmilliárd forintot meghaladó összeg finoman szólva elolvadt a klub kasszájában.
- Kérem szépen az nem tűnt el, feléltük. Mindent kifizettünk, az adótartózást, a tébét, minden mínuszt rendeztünk. Akkoriban sok klub rengeteg államnak járó pénzzel tartozott, nekik később elengedték a sarat, viszont a Ferencvárosnak nem utaltak vissza egy forintot sem. Ellenben senki nem hallott olyat a Fradiról, hogy a játékosok nem kapták meg a pénzt, vagy a hitelezők verték volna az Üllői úti székház ajtaját, behajtóval fenyegetve. Fizettünk mindenkinek, még szurkolóink után is az Európai Labdarúgó Szövetség kasszájába. Az UEFA tisztességes büntetéseket szabott ki a drukkereink viselkedése miatt.

- Még is kevesen hitték el, hogy elfogyott a BL pénz.
- Egész egyszerűen túlgyőztük magunkat. A sikerek hoznak pénzt, de visznek is vastagon. Ki kell fizetni a prémiumokat. Egyszerűen nem bírtam a középszert. És akárhová ment a közönség, jégkorongra, kézilabdára, vagy futballra, a csapat nyert. Nyert és nyert. A csapatsportágakba taroltunk. A női kosárlabdát is úgy vettük át, hogy előtte egyetlen Aranylabdásunk, Albert Flórián és felejthetetlen krónikásunk, Nagy Béla is azt mondta, csak úgy jöjjenek a Tungsramtól, ha elfogadják, s megbolondulnak értük a szurkolók. Nos, elsőre kupát, majd bajnokságot nyertünk, közben a Népligetben megvertük a nálunk túrázó amerikai női válogatottat. Újvárival, Béressel, Károlyival, leraktuk a nagy PVSK alapjait.

- Azért még visszatérve a az 1995-ös Bajnokok Ligája bevételre, a nevezetes Csúcs László jelentésben is voltak megjegyzések, egyes túl költekezésekről, mint például a benzinpénz.
- Mindenki ott tudott kiskaput találni, ahol tudott. Akkortájt az egész ország utazott, hiszen a benzinpénz után nem kellett adót fizetni. Jól járt, aki kapta, és aki adta. Nem egy erkölcsös megoldás volt, de az akkor (is) így működött az ország. Azt is kevesen vették figyelembe, hogy egy nemzetközi kupamérkőzés mérkőzés milyen mellékes kiadásokkal jár.

- Sejtem, mire gondol. Egyik helyettese mesélte akkortájt, hogy például női kézilabda csapatuk fontos nemzetközi meccsére érkező nyugati bírókat elvitte szórakozni, plusz a Váci utcába vásárolni. Ám a számlákat mégsem lehetett úgy kiállítatni, hogy ez a játékvezetők komfort érzése miatt történt.
- Jó példa, amit említ. A sport diplomáciára is áldozni kellett, ami a világon megszokott. Mondhatnám, mindenütt így csinálják. De abban az időben, a vacsorákon a Real Madrid vagy az Ajax elnökével nem csak a különböző fogásokat ettem, hanem próbáltam tanulni is tőlük. Jobbtól tanulni soha nem szégyen. Azt azért megjegyezném, ők is tudták olimpiai bajnok vagyok. Tisztelettel adtak tanácsokat. De abban az időben olyan csapatok jártak hozzánk, s vertük meg telt ház előtt őket, mint a későbbi UEFA kupa győztes CSZKA Moszkva vagy Porto együttese. A piacon, ismeretlenek ma is azt mondják: bizony, bezzeg a maga idejében Szívós úr!

- És ma mi van? Az ön idejében támadták rendesen, hogy külföldi kézbe akarják adni a Ferencvárost, most meg dicshimnuszokat zengnek az állítólagos angol megmentőkről.
- Igen, tárgyaltunk a Dicob-bal, elvégre kiszállt a Kordax, akiknek tulajdonképpen a BL-szereplést köszönhettük. Támadtak is étre rendesen, hogy Szívós külföldi kézre akarja adni a Fradit, a nemzeti kincset.

- Nem volt szélhámosság az egész?
- Előfordulhat, de ezt ma már nehéz eldönteni. Sokat tárgyaltunk, ügyvédek, szakemberek, gazdasági szakértők. Kár, hogy nem sikerült. Az viszont érdekes, hogy az egész média ellenőrzött, ráugrott a dolgokra, ki-kicsoda, Most meg hallgat az angol vonallal kapcsolatban. Egyébként az utánam jövők már keverték a szakmát és a gazdaságot, miközben lehet egyikhez sem értettek. Akkortájt többen tüntettek egy-egy edzőváltás után, mint amennyi bérletese van ma a Fradinak, vagy egy futballmeccsen vannak,. Ez nagyon szomorú.

- Valóban. Mintha már nem is lenne annyi indulat az egykoron legnépszerűbb klub körül.
- Így van. Ez a Fradi már nem a régi. Érdekli valakit, hogy ki a Fradi elnöke, vagy kik az elnökségi tagok? Ideáig jutni, szégyen. Siralomház. Ki viszi a szakmát? Ül egy ember a kispadon, sportszár, lábszárvéső, meg minden. Állítólag ő az edző. Mégis jó a média megjelenése, igaz már nem igazán téma a Fradi.

- Miért?
- A közöny nem csak a magyar focit, hanem egykori zászlóshajóját, a Ferencvárost is megöli. Tönkretették. Manapság a hangzatos dumák korát éljük. Majd lesz új stadion 2010-ben, majd lesz BL csapat 2010-ben. Majd, majd, majd. És, ha nem? A közömbösség megöl mindent. Azt a téma, hogy így fordítják el a stadiont, vagy úgy, miközben a csapat Bőccsel, vagy Baktalórántházával meccsel. Nem becsülöm le őket, de az én időmben örültek, ha bemutató mérkőzést mentünk játszani az ország keleti felében, s igazi fénypontot jelentet, ha a település apraja-nagyja a nagy Fradival együtt ette a pörköltet. S, ezt nem rosszindulatú megjegyzésként teszem, ez mindkét oldalt valóban feldobta. Volt miért, és kiért küzdeni.

- Hogy tekint vissza az FTC elnöki székében eltöltött évekre?
- Mindent becsülettel, korrektül végeztem. Teljes energiával, de hülyén. Akadtak tévedéseim, néha naiv voltam. Mégis talán az a lényeg, húsznál több bajnoki címet nyertünk csapatsportágakban. Ott voltunk, - azóta is egyedül labdarúgásunkban - a Bajnokok Ligája főtábláján. Hogy ezek után mit gondolnak Szívós Istvánról, az már engem nem igazán foglalkoztat.

- Mit csinál manapság?
- A KSI vízilabda-szakosztályának az elnöke vagyok. Az újabb olimpiai-siker ismét megdobta a póló népszerűségét. A női szakosztályt is beindítottuk, ami nagyon vonzó. Csak hát, a vízfelület kevés, nehéz az egyre több gyereknek megfelelő edzés minőséget biztosítani. Ez egyrészt örömteli, másrészt fájdalmas. Ahogy utóbbi kapcsán az is, ami a Ferencvárosnál történik az utóbbi években.


(forrás: Futballista.hu - Réső Gyula)