2008/04/24
HAT KÉRDÉS A 60 ÉVES SZIVÓS ISTVÁN OLIMPIAI BAJNOK VÍZILABDÁZHOZ

1. Hogyan emlékezik első nagy mérkőzésére, amikor tizenhárom évesen játszott az FTC csapatában, a felnőtt kupamérkőzésen?

"Mi, tizenévesek a decemberi hidegben is a szabadban az 50 m-es medencében, a nagyok pedig bent a fedettben tréningeztek, hiszen a fiataloknak edződni kell jelszóval. Fábián Dezső az első csapat edzője lekiáltott az erkélyről Vizvári Karcsi bácsinak, hogy az edzés után beszélni akar velem. Amikor közölte, hogy másnap legyek ott a taktikai megbeszélésen a Nagyszállóban, mert a szombati kupamérkőzésen játszanom kell, az engedélyt már el is intézték. Rusorán Pétert, az akkori idők legjobb centerét kell fognom, de majd segítenek. Mit mondjak, remegett a térdem, tele lett a „nadrágom”.Olyan pólósokkal várt rám a szereplés, mint Ambrus Miklós, Gyarmati Dezső, Felkai László, Kárpáti György, akiknek addig „kezi-csókolommal” köszöntem. De azután sikerrel átestem a „tűzkeresztségen”, s attól kezdve az ifikkel együtt edzhettem ugyan, de gyakran játszottam a nagyok között is. "


2. Mit köszönhet olimpiai bajnok édesapjának? Látta még játszani? Kapott tőle tanácsokat?

"Tulajdonképpen még láthattam volna játszani, hiszen tíz éves voltam, amikor édesapám abbahagyta. De akkoriban a póló csak annyiban érdekelt, hogy a Hajós uszoda büféjében nagyon jó szalámis zsemlét árultak, száz forintért kiváló nápolyit lehetett kapni, és a fagylalt is ízlett odaát a Kaszinóban. Pólózni később már lejártam a Vasashoz, s nyurga, hosszú karú gyerekként a kapuba állítottak. Azután egyszer eltört a bal karom és abbahagytam. Apám azután egykori edzőjére, Vizvári Karcsi bácsira bízott, aki akkor a Fradi fiatalok edzője volt. Így kerültem a zöld-fehérekhez. Előbb csak úsztam, később már játszottam is, de csak a mezőnyben. Apám soha nem ösztönzött, bíztatott a pólóra, csak a mozgást, a sportot igyekezett megszerettetni velem. Mindíg azt mondta, mindent csak jó kedvvel, szívvel, lélekkel, teljes akarattal érdemes és kell csinálni. "


3. Legemlékezetesebb mérkőzése, legnagyobb sikere?

"Másfél évtizeden át - a statisztika szerint - 308 alkalommal képviseltem az ország színeit. Négy olimpián, Montreálban, a felejthetetlen diadal alkalmával is játszottam, számtalan hivatalos világversenyen szerepeltem, s több mint ezer klubmérkőzésen játszottam. Nem tudnék, de nem is nagyon akarok választani. Az egész csodálatos volt. A magyar közönség által nagyon szeretett sikersportág sikeres játékosa voltam. Talán egy gólt mégis említenék, amit egy hollandiai torna döntőjében „rúgtam”, lábbal továbbítottam a labdát a hálóba. Ráadásul ezzel a góllal meg is nyertük a tornát. Akkoriban ez kuriózum volt, számomra is az. Nem úgy mint édesapámék idejében, amikor dopplerek, technikai trükkök szinezték a mérkőzéseket. "


4. Hogyan tudta összeegyeztetni klinikai munkáját, magánprakszisát és a sportéletben vállalt különböző tisztségekkel járó feladatokat?

"A sportban megtanult, megszokott fegyelmezettséggel és okos, jó időbeosztással. Fogorvosi diplomám megszerzése után, a hazai edzőtáborok idejére szóló kikéréseket soha nem vettem igénybe. Ha mondjuk délelőtt 10 órakor kezdődött az edzés, akkor előtte dolgoztam. A délelőtti és délutáni edzés között is éppen a rám váró munkát végeztem. Becsülettel igyekeztem ellátni a vállalt feladatot. Szüleim becsületre, szorgalomra neveltek, ezt életutam során is követtem..."


5. Mit csinálna másként a Fradi elnökeként?

"Az idő engem, az én munkámat igazolja. Tevékenységem idején elért eredmények, s a klub helyzete, a mai időkkel történő összehasonlítás során mindenképpen felértékeli elnöki munkámat. Engem belülről a ferencvárosiak bíráltak, szidtak, követelték távozásomat. Végül a támadásokra ráunva lemondtam az elnökségről. "


6. Marci fia Athén előtt az utolsó napokban, bizonyára bánatára kimaradt a válogatottból. Ma már a csapat egyik meghatározó embere. Véleménye szerint Pekingben folytathatják a sorozatot?

"Fiam nagy örömömre sokoldalú, nagyszerű játékossá nőtte ki magát. Mindent tud amit a vízben, ebben a mai pólóból tudni kell. A póló azért más volt édesapám, más az én időmben, és sokat változott napjainkra. Marci azonban ehhez nagyszerűen alkalmazkodik. Az athéni siker minden bizonnyal világszenzációt jelenthetett volna, hiszen ha jól tudom, egyetlen sportágban sem volt még olyan hármas generáció, akik bajnokok voltak. De bevallom, már az is örömet jelentene, ha Marci olimpiai résztvevő lenne, hiszen ilyet sem jegyezhetnek fel gyakran. Ami az esélyeket illeti, ma apróságok, „nüanszok” döntenek. Mindenesetre a magyar válogatott az éremesélyesek egyike. Hogy azután ezt az érmet mivel ötvözik, majd elválik. Kimondhatatlanul örülnék, ha sikerülne. Különben minden apához hasonlóan én is féltő gonddal, de kritikával figyelem a fiam játékát. Mérkőzésekre ugyan ritkán járok, mert idegesítenek a játék körüli események. Otthon a televízió előtt egyedül, nyugodtan nézem a mérkőzéseket. Természetesen egy-egy rövid mondattal, megjegyzéssel vissza is térünk a történtekre. De én is dicsérve bírálok, ahogyan ezt apám tette annak idején. "


(forrás: MOB.hu - Vad Dezső)