2004/08/21
A FIÚKNAK KÍVÁNOM, HOGY NYERJÉK MEG AZ OLIMPIÁT ÉS SAJNÁLOM, HOGY FIAM NEM LEHET OTT A CSAPATBAN

1920.augusztus 20-án született a világ ezidáig egyetlen három generációs vízilabda dinasztiájának alapítója dr. Szívós István. Helsinki és Melbourne olimpia bajnoka, London ezüstérmese 1940 és 1957 között 64-szer volt a válogatott tagja. Visszavonulása után szakvezetőként, játékvezetőként ténykedett. Fia ifj. Szívós István, aki szintén megnyert minden létező címet, vall édesapjáról, fiáról és kavargó érzéseiről.

- Édesapja most lenne 84 éves. Az első nagyság a Szívós családban. Három olimpia, két aranyérem. Ön következett a sorban, 1976 Montreál. S most jöhetne Athén, ha… de fia itthon maradt, nem került be az athéni csapatba és nem folytathatja - legalábbis egyelőre - a családi dicsőségkrónikát az olimpián. Milyen gondolatok kavarognak Önben?

- Édesapám, akire nagyon büszke vagyok, augusztus 20-án lenne 84 éves. Az eredményeimnek mindig szívből tudott örülni és erőt adni pályafutásom során számtalanszor. El sem tudom mondani, hogy milyen boldog volt, amikor először mutatkoztam be a válogatottban vagy kerültem ki az olimpiára. Jómagam is megpróbálom ugyanezt az erőt és energiát átadni a fiamnak, akire méltán vagyok nagyon büszke. Sajnos a nagypapa már nem érhette meg, hogy lássa az unokáját játszani, hisz amikor eltávozott közülünk, Marci akkor kezdett el vízipólózni.

- Megfogalmazná, hogy annak a szemléletnek, amely most már három generáción keresztül vonul a családban, mi az esszenciája?

- Édesapám mindig arra tanított és nevelt, hogy tiszteljem ellenfeleimet és maximális erőbedobással, becsületesen tegyem a dolgom akár edzésről, akár mérkőzésről legyen a szó. De ez ugyanúgy vonatkozik a civil életre is, és talán megkockáztatom, ebben a tekintetben sem vallottam szégyent.

-És az olimpia, nincs Önben csalódottság vagy keserűség, hogy a családi hagyomány nem, pontosabban nem Athénban, folytatódik?

- Erről nem kívánok beszélni. A fiúknak azt kívánom, hogy nyerjék meg az olimpiát, de mélyen belül nagyon sajnálom, hogy Marci nem lehet ott a csapatban.

- Visszatérve édesapjára, egy évvel Ön után, 1997-ben választották be a floridai Fort Lauderdale-ben lévő Halhatatlanok Csarnokába. Itthon késik az elismerés, vagy könnyen felejtünk?

- A különös az, hogy mindig az az érzésem: külföldön nagyobb megbecsülésnek örvendünk, mint itthon. Bármerre járok-kelek a világban, a respektünkkel és reputációval nincs baj. Csak ennek, úgy vélem hiányzik az itthoni lenyomata, a megjelenése. Úgy látszik a feledés országonként, földrészenként relatív.


(forrás: Ruszanov András, MR)