1994/03/02
"NEM KÖPÜNK ODA, AHOVA MAJD LEÜLÜNK"

- Ahogy zöldül a természet, s ez ilyenkor tavasszal nem meglepő, úgy zöldül az emberek szíve is - mondja félig tréfásan, félig komolyan, s egyáltalán nem véletlenül dr. Szivós István, a Ferencváros közismert és közkedvelt ügyvezető elnöke. Az egykoron világverő vizipólós Szivós doktor immár évek óta foglalja el ezt a megtisztelő, ám korántsem könnyű poziciót, de e sorok írója még egyszer sem látta őt letörtnek, gondterheltnek.

- Miért is lennék gondterhelt? - kérdez vissza Szivós "Pisti" a maga két méter és néhány centis magasságával. - A gondok nem azért vannak, hogy teherként érzékeljük őket, hanem, hogy megpróbáljunk megoldást taláni rájuk. Mondjak még ilyen jókat?

- Hát, ha lehetne...
- Félre a tréfával! Én valóban nem vagyok az a típus, aki "eszmézni" szokott a nehézségeken. Emlékeznek arra, mit mondtam tavaly? Azt, hogy megoldjuk ezt az évet. És meg is oldottuk. Az idén sem lesz másképpen.

- Ezek szerint az FTC-nek nincsenek anyagi gondjai?
- Nincs az a sportegyesület ma Magyarországon, amelyik meg lenne elégedve bevételével. De én örülök annak, hogy szponzoraink erre az évre sem hagytak cserben bennünket. Hogy mennyi pénzre lenne szükségünk a gondtalan alváshoz? Annyit mondok, hogy sokra. Vagyis mindig többre, mint ami éppen van.

- Vajon mi lehet manapság az ország legnépszerűbb klubjának célja?
- Nem más, mint eddig. Vagyis a Ferencvárosnak továbbra is vezető szerepet kell játszani az ország sportéletében.

- Mondana konkrétumokat is, mondjuk sportágakra lebontva?
- Miért ne? Női kézilabdacsapatunkat a dobogóra várom, és még azt szeretném, ha a lányok a nemzetközi porondon is szépen muzsikálnának. Vízilabdában jó lenne a négy közé kerülni, de ugyancsak bízom abban, hogy focistáink dobogósok lesznek az idei versenyfutásban, s talán még az aranyérmet is elcsípik. Jégkorongozóinkról pedig mit mondjak, ők a legnagyobb örömömre simán megnyerték a bajnokságot.

- Kik okoztak Önnek tavaly csalódást?
- Akárcsak sokan mások, egyáltalán nem voltam elégedett birkozó szakosztályunk teljesítményével, de nem hoztak lázba kenusaink sem. S hogy egy kicsit még inkább hazabeszéljek: többet vártam vizipólósainktól is.

- Nyilván nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy ebben az esztendőben is a ferencvárosi futballisták produkcióit fogja kísérni a legnagyobb érdeklődés. E körben számít valamilyen alapvető változásra?
- Azt hiszem, hogy a tavaszi időszak a fiatalok betörését, és megerősödését hozza majd a felnőtt csapatba. Olyan ifjú tehetségek bontogatják nálunk szárnyaikat, mint Lisztes, Zavadszky, Kiss Péter vagy Peták. Ezért nemcsak derűs természetem miatt szemlélem optimistán futballcsapatunk jövőjét.

- Ha a Fradi-futballról esik szó - ne vegye ünneprontásnak - nem kerülhetjük meg a szurkoló kemény mag kérdését. Nem tart attól, hogy ebben a szezonban is komoly gondok lesznek a Fradi B-közép egy részével?
- Nem, és ezt nemcsak a kötelező kincstári derűlátás mondatja velem. Én úgy láttam az elmúlt időszakban, hogy még az eddig randalírozó, botrányt kavaró srácok is igyekeztek szurkolóként viselkedni.

- Akkor másként kérdezek: miben látja e meglepő javulás okát?
- Abban, hogy talán még a legostobábbak is rájöttek: felháborító viselkedésükkel sok bajt okoztak annak az egyesületnek, amelyet állítólag imádnak. Másrészt sokat számít, hogy rendbehoztuk stadionunk lelátóit, ahol ma már kulturált körülmények várják a szurkolókat. S hiszem, hogy még a legkevésbé értelmesek is tudják: nem köpünk oda, ahova majd leülünk.


(forrás: várnai)