1976
SZIVÓS ISTVÁN AZ OLIMPIAI GYŐZELEMRŐL...

Még javában tartott a vízilabda-válogatott olimpiai felkészülése, amikor Gyarmati Dezső szövetségi kapitány a szavamat kérte, hogy egyvalamit nem írok meg. - Azt, hogy Szivós Istvánnak hol lesz a helye, ha emberhátrányba kerül válogatottunk. Noha Szivós István játékát évek óta látom, mégis ekkor értettem meg, hogy az ő pozíciója, teljesítménye mennyire meghatározója lehet még a világ legjobb csapatának is. S persze azt is tapasztaltam, hogy mi mindenre kell figyelniük a szövetségi kapitányoknak, ha nyilatkoznak... Hiszen az újságcikkeket a világ minden pontján elolvashatják.

Nem kellett sokat várni, s elérkezett az olimpia. Szivós olyan játékkal lepte meg még a szakembereket is, hogy mindenki csak ámult. Így is lehet játszani? - kérdezték. Szivós vízilabdázása éveken át abban merült ki, hogy beúszott centerbe, jóformán minden labdát ő kapott, s vagy gólt bodott, vagy nem, vagy mellette, vagy ellene ítéltek a bírók. Ettől függött a magyar csapat eredményessége. A müncheni olimpiai döntőjében Szivós véglegesen a partra került. Nem is lett miénk az arany.

Montreálban nagyon nehéz lett volna Szivós ellen ítélni. Többnyire a hátvédsorból úszott előre, amikor pedig a középcsatár helyére került, jó néhányszor pillanatok alatt a hálóban táncolt a labda. Felszabadultan, nagy kedvvel száguldozott a vízben, irányította a társait. "Ha hátul helyezkedett" - mondta róla Molnár kapus -, "egyszerűen nem is kellett lövésre számítanom. Mellette nem lehetett eldobni a labádt..."

A napokban beszélgettem a 195-szörös válogatott Szivós Istvánnal.
- Most érzem csak igazán - mondotta -, hogy egyáltalában mit jelent olimpiai bajnoknak lenni. Korábban ott voltam három EB-n, két VB-n, két olimpián, s noha sikerekben nem volt hiány, de egy érem mégis hiányzott a gyűjteményemből. Ez a montreáli arany nekem mindennél többet ér: bebizonyíthattam önmagamnak: nem hiába sportoltam. Amiről csak álmodhat egy vízilabdázó, azt elértem.

- Gyarmati Dezső azt mondta, hogy utoljára mintegy nyolc éve, az FTC-ben látta ilyen jól játszani. Miért kellett ennyit várni az újabb kiemelkedő teljesítményre?
- Nem szabad elfelejteni, hogy a 60-as években olyan vízilabdázókkal játszhattam együtt, mint Gyarmati Dezső, Kárpáti György. NOha úgy érzem, később is nyújtottam olyan teljesítményt, mint korábban, azért tény, hogy a partnereken sok minden múlik.

- Akadnak szép számmal olyanok, akik azt állítják: Szivós István nyerte meg az olimpiai aranyat a magyar válogatottnak.
- Aki ezt mondja, keveset ért a vízilabdához, hiszen nem én nyertem meg az olimpiai bajnoki címet, a magyar vízilabda-válogatott győzött. Lehet, hogy Molnárral, Faragóval mi meghatározói voltunk a sikernek, de a többiek nélkül nem lettünk volna olimpiai bajnokok.

- Korábban azt mondták önre: beképzelt, manapság pedig, hogy rendkívül szimpatikus. Mi erről a véleménye?
- Nem tehetek róla, hogy 1970 és 1972 között sokkal nagyobb terhet róttak rám a válogatottban. Sokat vártak tőlem, s ez jó is volt, meg rossz is. Én voltam "a center" és senki más. Nekem kellett volna sorsdöntő gólokat lőnöm. Tisztában voltam vele, hogy mi az a "Szivós centrikusság". Néhány barátom valóban említette, miképpen vélekednek rólam. Most, hogy nyertünk, mindenki szimpatikusnak tart, pedig sem emberileg, sem sportolóként nem változtam. Tisztelettel vagyok mindenki iránt, és ha tudok, vízben és parton egyaránt segítek.

- Mi lesz 1977-ben?
- Akik most bekerültek közénk, azok mindannyian tehetséges fiatalok, s ha tovább fejlődnek, érettebbek lesznek, nem lesz különösebb problémánk. Állítom, hogy a magyar csapattal a jövőben is számolni kell a világ legközvetlenebb élvonálában.

- Még hetekig tart a bajnokság. Mit vár csapatától, az OSC-től?
- Markovits Kálmán, a kitűnő vízilabda-szakember mondta, hogy ebben az őszi fordulóban nem a "montreáliak" játsszák a főszerepet, hanem azok, akik itthon maradtak. Alighanem igaza van. Úgy érzem, már most kialakult a végleges sorrend: 1. Vasas, 2. Újpesti Dózsa, 3. OSC. Ez a sorrend reálisan tükrözi az erőviszonyokat.


(forrás: Biskó Géza)