1970/03/26
SZIVÓSÉKNÁL CSALÁDI VONÁS AZ ÉREMGYŰJTÉS

- Szivós?... Óriás. És ha ennek az óriásnak van kedve játszani, akkor a vízilabdázás istenei irgalmazzanak a kapusoknak!

Eraldo Pizzo reccói étteremtulajdonos - a világ egyik legjobb vízilabdázója - vélekedett így ifjabb Szivós Istvánról, miután az OSC nagyvonalú könyedséggel páholta le a Budapesten vendégeskedő olasz válogatottat egyik este a Margitszigeten.

Pizzo vállalta magára az égig érő csatárt. Kézzel-lábbal igyekezett "hidegre tenni" a góloskedvő fiút - mindhiába.

Szivósnak volt kedve játszani. Mindig is van. Mániákusan szeret játszani, rajong a vízért, imádja a labdát!

Pedig ha eszünkbe jutnak az első ellenkező előjelű szárnypróbálgatások...
Az igazat megvallva, eléggé csenevész kis gyerek volt. Első elemista lehetett, amikor először levitték az uszodába. Legelőbb is a papa próbálkozott... Az idősebb Szivós István - a hajdani csodacsatár, aki végigküzdötte Helsinki és Melbourne vizeit, s szenvedélyesen gyűjtötte az olimpiai aranyérmeket - nem bírt a fiával. A visító, rugkapáló Pisti egész egyszerűen irtózott a víztől. Nem is tudta megtanítani. A nagybácsi, az úszómesterek, senki sem... Két év múlva tanult meg a sekélyben - egyedül.

- Tizenkét éves voltam 1960-ban, amikor apu leküldött a Vasasba - emlékezett vissza a kezdetre megfiatalított vízilabda válogatottunk hosszúra nyúlt oszlopa. - Szalay Iván edző tréfásan azt mondta: Jókora "péklapátokkal" vagy felszerelve, jó leszel majd kapusnak. Védtem, védegettem. Viszont, amilyen vékony voltam, éppen olyan fázós is. Így aztán néha ki-kikéredzkedtem a mezőnybe mozogni... Csavartam egyszer egy gólt. Utána többé még aggregátorral sem lehetett volna visszavinni a kapuba.

Ment tovább minden, mint a karikacsapás! Átkerült az FTC-be, Vízvári Károly kezeibe. Tizenöt éves korára már számon tartott nagy ígéret, bedobják az OB I. viharosan kavargó mély vizébe. Sietve hozzászokik a sportággal járó mindennapos kemény megpróbáltatásokhoz, s igyekszik tapasztalatszerzés közben soha el nem feledkezni az adok-kapok törvényről: Minden tartozást ki kell egyenlíteni, beleértve a véletlen rúgásokat is.

1966 fontos állomás. A 18 éves hórihorgas fiú helyet kap a nagyválogatott keretben. Az emmeni tornán győztes csapatban mutatkozik be remek játékkal. A hollandoknak ritkán látható lábkettőzéssel rúg gólt nagy lelkesedéssében. Minden átmenet nélkül tisztelni kezdik az ifjú titánt a nemzetközi vizi színterek rangos főszereplői: a szovjet Grisin, a jugoszláv Trumbics, az olasz Pizzo s a többiek.

- Az év mégsem úgy sikerült, mint szerettem volna - idézte vissza a kínos napokat. - Utrecht... Adriai keserű víz - ötödik hely az EB-n. 1967-ben viszont veretlenül lettünk másodikak a Jadran Kupában. Hittem, hogy az olimpián dobogóra kerülünk. Így is történt. Tudom, sokan elégedetlenek voltak ezzel a harmadik hellyel. Meg is értem. Személy szerint mégis nagyra értékelem. Boldog voltam, hogy húszéves fejjel ilyen örökké emlékezetes világeseményen éremhez jutottam. Félreértés ne essék, ne akarom azt mondani, hogy nincs bennem becsvágy. Szó sincs róla. Álmom ma is, hogy apám nyomdokába lépjek - olimpiai bajnokcsapat tagja lehessek.

Egészséges, derűs, mondhatni tipikusan mai fiatal. Élete, pályafutása mindeddig zöld úton haladt.

- Mióta az eszemet tudom, nekem semmilyen problémám nem maradt megoldatlan. Most sincs - elégedett vagyok.

- A legkedvesebb szórakozás?
- A vízilabdázás, természetesen.

- Mellette?
- Utazások, a beatzene, a könyvek és a foci. Fradi és Tatabánya-szurkoló, a zenében Omega-párti vagyok. Egy darabig tanultam énekelni, fel is akartam lépni. Persze ez mégiscsak túlzás. A hangomon lehet vitatkozni, abba is maradt...

Másodéves fogorvostan-hallgató. Az egyetem?
- Nem megy könnyen. De gyötröm magam. Ez az első! Az uszoda, a játék - bármennyivel is kellemesebb - a második.


Ifjabb Szivós István 67-szeres válogatott, 1969-ben az év vízilabdázója volt. 202 centi, 110 kiló, 49-es cipőt hord. A víz alatt "randevúzni" ezekkel a lábakkal nem lehet nagy öröm. 100 m-es gyorson 58 mp-et úszik. Rajki kapitány nagy örömére. Sokan azt tartják - s tehetségét hozzávéve rendkívüli adottságaihoz, ebben van is igazság -, ha jó formában van, képes eldönteni egymaga akár nagy fontosságú nemzetközi mérkőzés sorsát is a javunkra.

Tehetünk egy próbát. Monjuk szeptemberben Barcelonában. Az alkalom nem lehet jobb! Európa-bajnokságot rendeznek a spanyolok.


(forrás: Népszabadság - Gallov Rezső)