1970/01/26
VÍZILABDÁBAN AZ ÉV SPORTOLÓJA: SZIVÓS ISTVÁN

Lapzárta előtti napon szaladtam le a Sportuszodába, hogy megkeressem "a kis" Szivóst, aki csak kora miatt kapta a kis jelzőt, hiszen édesapjánál majd egy fejjel magasabb és a két méter öt centis Pisti még a kosarasok között is irigylésre méltó lehetne. Félórai keresés után tudtam meg, hogy mostanában Szivós István csak heti három napon, délutánonként jár edzésre. Vizsgaidőszak van és sokat tanul. Visszaballagtam a tanszékra és már puszta kíváncsiság miatt is rögtön felhívtam a Szivós-lakást. Női hang jelentkezett.

- Tessék, itt Szivós-lakás...
- Kezét csókolom. Tállai Balázs vagyok. Otthon van Pisti...?
- Igen, itthon van, de meghagyta, hogy senki se zavarja kettőig, mert tanul, egyébként az édesanyja vagyok...
- Nem zavarom sokáig...

Fél óra múlva a tanszéken találkoztunk. Első kérdésem az volt: "mennyit híztál, Pisti?" "Pontosan hat kilót" - válaszolta mosolyogva -, "de ne félj, ahogy ismét komolyan edzésbe állok, hamar ledolgozam, tudod, egy jó hónapja a heti 10-12 edzést lecsökkentettem negyedére és hiába, ez így van, ha nincs intenzív edzés, jönnek a kilók."

- Tavaly elnyerted vízilabdában az igen megtisztelő "év játékosa" címet. Számítottál-e ilyen sikerre?
- Őszintén, nem. Nagyon örülök és nagyra értékelem, hiszen a vízilabbádan nagyon sok klasszis van, akik közül jó néhányan idősebbek és talán rutinosabbak is nálam.

- Maradjunk egyelőre a sportnál. 1968-ban kerültél az Orvostudományi Egyetemre, a fogorvostudományi karra, mint első éve hallgató - éppen az olimpia évében. És azóta vízilabdázol az OSC-ben. Mit jelentett az életedben ez a két nagy "átlépés"?
- Hát, valóban, az 1968-as év volt életem nagy átlépése. Egyrészt teljesült végre a vágyam, hogy megkezdhessem egyetemi tanulmányaimat, de éppen erre az időszakra esett a mexikói olimpián való részvételünk. A III. helyen végeztünk. Két hónappal később kapcsolódtam be a tanulmányi munkába és örültem, hogy úvé nélkül sikerült a félévet és az évet befejeznem. A Fradiban játszottam 1968-ban, a bajnokság első felében, ezután az OSC-ben és a Fradi lett a bajnok az OSC előtt. Abban az időben mesterségesen kevertek egyeske "Szivós-ügyet", amit talán sokan nem hittek el. Nekem fájt legjobban, mivel jogtalanul vádoltak hűtlenséggel, mert átjöttem a Fradiból az OSC-be.

- És hogyan értékeled az 1969-es évet, egyrészt, mint fogorvostan-hallgató, másrészt mint vízilabdázó?
- Az első évet, ahogy már említettem, utóvizsga nélkül sikerült befejeznem, és a nyári szünet alatt gyakorlaton vettem részt. Természetesen az volt számomra a legfontosabb, hogy a tanulmányaimban ne legyen lemaradás. A vízilabdában pedig titkos vágyunk, vagy célkitűzésünk az volt, hogy az OSC, mint egyetemi csapat, először szerezze meg a magyar bajnokcsapat büszke címét. Hát erről nem akarok sokat mesélni, hisz mindenki tudja. Sokan végigdrukkolták a bajnokságot, végre sikerült. Aztán jött az újabb nagy erőpróba, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában való részvételünk. Ez feltette a koronát a bajnoki címre, mert bejutottunk a legjobb négy közé, ami magyar csapatnak még sosem sikerült, és most már túl mindennen, nyugodtan megmondhatom, hogy Genovában, a Pro Recco ellen nem mi vesztettük el a továbbjutást, hanem a bíró példátlan részrehajlása miatt nem kerülhettünk a döntőbe.

- És most valamit az ez évi terveidről.
- Mivel a másodév, úgy érzem, nagyon nehéz lesz számomra, úgy határoztam, hogy augusztusig a vízilabda-edzéseket a minimálisra csökkentem, sőt, lemondtam több nemzetközi túrát, és főleg az OSC-ben készülök a bajnokságra. A vízilabda Európa-bajnokság Barcelonában lesz szeptember 1-14. között. Ezen szeretnék részt venni úgy, hogy a másodévet sikeresen befejezzem.

- A végére hagytam egy kényes kérdést. Hogyan látod a magyar vízilabda helyzetét, és az OSC csapatának bajnoki kilátásait 1970-ben?
- Talán először azt említeném meg, amit sokan nem tudnak, hogy a vízilabdában az elmúlt évek alatt sokszor volt szabályváltoztatás, ami mindig visszaesést okoz, ha időlegesen is. Ez ránk, magyarokra is vonatkozott, de az is igaz, hogy nagyon feljöttek ellenfeleink, és mint ahogy a vívásban, sokszor a pillanatnyi időzítés, idegi és erőállapot játszik nagy szerepet. A másik kérdésre nem érzem magam teljes jogú nyilatkozónak, így csak saját véleményemet mondom. A tényleges erőviszonyok alapján nagy harc lesz a bajnoki címért, de az OSC, ha jól összekovácsolt együttesként olyan jó átlagteljesítményt nyújt, mint az elmúlt bajnokságban, megszerezheti a bajnoki címet.

- Búcsúzoul még megkérdezem, ki a legszigorúbb kritkusa a vízilabdában és a tanulásban?
- Édesapám - feleli Pista gondolkodás nélkül.

És ez valóban így van, hiszen Szivós "papa", az edző, a magyar vízilabda egyik nagy egyénisége volt, 85-szörös válogatott, kétszeres olimpiai bajnok, Eruópa-bajnok és még egy olimpiai ezüstérem büszke tulajdonosa. 25 évet töltött a vízben, mint aktív játékos.

Talán nem is tartozik a riporthoz, hogy a félórás beszélgetés végeztével csak mellékesen kérdeztem meg Pistitől, hogy most hová megy. Az előzmények ismeretében nem lepett meg a válasza, hogy csoporttársához, Rajcsányi Pálhoz igyekszik, mert az élettananyagot "ütemezték be" délutánra.


(forrás: Orvosegyetem - Tállai Balázs)